Arslan Eyje Amfora Múzeum Tashucuban – Mersin

Mersin LátnivalókArslan Eyje Amfora Múzeum Tashucuban – Mersin

Az Arslan Eyje Private Amphora Múzeum – 5000 év tengeri kereskedelem története Taşucuban

A Mersin tartomány Földközi-tengeri partján fekvő tengerparti kisvárosban, Taşucuban áll egy 19. század eleji épület, amely egykor raktárként szolgált. Ma itt található az Arslan Eyce Magán Amfora Múzeum (Arslan Eyce Private Amphora Museum) – Törökország egyetlen, kizárólag az amforáknak szentelt tengeri régészeti múzeuma. A gyűjtemény lenyűgöző időtartományt ölel fel: i. e. 3200-tól i. sz. 1800-ig – közel ötezer év tengeri kereskedelem története, 400 különböző formájú, méretű és korszakból származó agyagedényben. Az Arslan Eyje Private Amphora Múzeum egy olyan hely, ahol a Földközi-tenger történetét agyagedények nyelvén mesélik el, amelyek a tengerfenéken hallgattak, majd egy rajongó kezei között megszólaltak.

Története és eredete Az Arslan Eyce Privát Amfora Múzeum

A múzeum története elsősorban alapítójának története. Arslán Eyce (1936–2018) – aki Silifke szülötte, hivatásos szövetkezeti tag és újságíró volt – negyven évet töltött azzal, hogy amforákat gyűjtött a tengerfenékről és a környező partokról. A kiállítási tárgyak többsége hajótörésekből származik: a Tashu és Silifke partjainál a víz gazdag elsüllyedt hajókban, mivel ezek a helyek az ókor óta a legfontosabb tranzitútvonalak voltak Egyiptom, Szíria, Ciprus és Kis-Ázsia kikötői között.

Az ókori Tashuçu neve Holmi volt – egy kicsi, de jelentős kikötőváros, amely a Göksu folyó völgyén keresztül szoros kapcsolatban állt Belső-Anatóliával. Pont a Göksu-n keresztül vezetett a kereskedelmi út Közép-Anatóliából a Földközi-tenger felé; Holmi volt ennek a folyosónak a végállomása. A régióban termelt mezőgazdasági termékeket – gabonát, olívaolajat, bort – amforákba csomagolták, és tengeren szállították az ókori világ más részeibe.

1992-ben Arslan Eyje megalapította Tashu történelmének első vakfját (jótékonysági alapítványát), és a 19. század elején épült épületet a múzeum rendelkezésére bocsátotta. 1997-ben a gyűjtemény irányítását átadta a Török Kulturális és Idegenforgalmi Minisztériumnak. A kiállítás berendezéséhez és rendszerezéséhez szükséges munkálatok után a múzeum 2003-ban hivatalosan megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Ma az épület az alapítvány tulajdonában van; a vakf a Török Vakfok Főigazgatóságának felügyelete alatt áll, és több ingatlannal rendelkezik Silifke-ben és Tashudzsuban.

Arslan Eyje negyvenéves munkájának eredménye 400 amfora, amelyek mindegyike önálló műtárgy. Ez nem csupán egy magángyűjtemény: ez a Földközi-tengeri tengeri kereskedelem öt évezredes történetének rendszerezett keresztmetszete. A múzeum 2003-as megnyitása mind török, mind nemzetközi szinten elismerte e munka jelentőségét.

Építészet és látnivalók

A múzeum egy 19. század eleji épületben található az İsmet İnönü Bulvarı-n, Tashuçu főutcáján. Maga az épület eredetileg raktárként szolgált: masszív falak, boltíves mennyezetek, a hűvös levegő megőrzését szolgáló kis ablakok – a késő oszmán korszak klasszikus regionális építészete. Az épület funkcionális jellege meglepően jól illeszkedik az itt őrzött kiállítási tárgyak természetéhez: az amfora is elsősorban tárolóedény volt, egy haszon tárgy, amely később műemlékké vált.

Amfora-gyűjtemény: kronológia és tipológia

A múzeum legfőbb értéke a gyűjtemény sokszínűsége. A 400 amfora az i. e. 3200-tól az i. sz. 1800-ig terjedő időtartamot öleli fel. Ez azt jelenti, hogy a vitrinekben egymás mellett láthatók a bronzkorból, a görög archaikus, klasszikus, hellenisztikus, római és középkori időszakból származó edények. Az amfora formája az idők folyamán változott: a bronzkorban ezek alacsony, széles torkú edények voltak, a klasszikus időszakban a görögök kidolgozták a karcsú, kúpos, hegyes aljú típust, a rómaiak pedig régiók szerint szabványosították a gyártást – és a lelet szakértője meghatározza, honnan érkezett a hajó. A Tashudzhi Múzeum lehetővé teszi ezeknek a típusoknak a közvetlen összehasonlítását, szem előtt tartva azok egymás utáni fejlődését.

Tengeri témák: hajótörésekből származó amforák

Különleges értéket képviselnek a tengerfenékről kiemelt amforák. A tengervíz másképp konzerválja a kerámiát, mint a föld: a felületet csapadék, kagylók és tengeri élőlények nyomai borítják. Ezek a nyomok nem hibák, hanem dokumentumok: a mélységről, a merülés időtartamáról, néha pedig a közelben szállított rakományról árulkodnak. Arslan Eydje éppen ilyen kiállítási tárgyakat gyűjtött: a tengerfenék történetét hordozókat.

A raktárépület mint kiállítási tér

A 19. századi raktár hangulata jól illeszkedik a kiállításhoz: a magas, vastag falú termekben az amforák sorokban és csoportokban állnak, korszakok és régiók szerint csoportosítva. A díszes belsőépítészeti megoldások hiánya a kiállítási tárgyak javára válik – a figyelem a edényekre összpontosul. Kényelmes a fényképezés: a jó oldalsó megvilágítás kiemeli az agyag textúráját és a fogantyúk formáját.

Helyi kontextus: Tashu és Holmi

A múzeum látogatása után érdemes kimenni a Tashu-parti sétányra, és megnézni az öblöt: pontosan itt kötöttek ki azok a hajók, amelyek éppen azokat az amforákat szállították, amelyek az üvegfal mögött állnak. A kisváros kellemes, haléttermekkel és kompkikötővel rendelkezik. A Tashu-ból induló komp Észak-Ciprusra (Kyrenia/Girne) közlekedik – ez egy egyedülálló útvonal, amely összeköti Törökországot a szigettel, amely az ókorban szintén fontos tranzitpontja volt a mediterrán kereskedelemnek.

Érdekes tények és legendák

  • Arslan Eyje negyven éven át gyűjtött amforákat – ez több, mint sok állami múzeum életkora. A magángyűjtemény lehetővé tette a leletek megőrzését és rendszerezését, amelyek egyébként magánkézbe vagy az antikvitás piacára kerültek volna.
  • A múzeum legrégebbi kiállítási tárgyai i. e. 3200-ból származnak – ez a korai bronzkor korszaka, amikor a Földközi-tenger első tengeri kereskedői útvonalakat alakítottak ki Anatólia, Szíria és Egyiptom között. A legkésőbbi leletek i. sz. 1800-ból, azaz az oszmán korszakból származnak.
  • Az ókori Tashuçu Holmi néven volt ismert, és a Gökse-folyó völgyén keresztül kapcsolódott Közép-Anatóliához. Az egyik elmélet szerint éppen itt fulladt meg 1190-ben a Gökse-folyón való átkelés közben I. Frigyes Barbarossa német császár, aki keresztes hadjáratra indult.
  • A múzeum épülete az egyik kevés megmaradt 19. század eleji raktárépület a Mersin partvidéken. Építészete önmagában is a késő oszmán korszak történelmi emlékműve.
  • Az Arslan Eydzhe által 1992-ben alapított vakf Tashudzs történelmének első ilyen intézménye lett. Ez azt jelenti, hogy a múzeum létrehozása nem csupán gyűjtői gesztus volt, hanem a helyi közösség számára tudatos intézményépítési aktus.

Megközelítés

Tashuçu Mersin tartományban, Silifke városában található. A múzeum koordinátái: 36°19′03″ É, 33°52′40″ K. A múzeum a város főutcáján, az Ismet Inönü sugárúton található, pár perces sétára a sétánytól és a kompkikötőtől.

A legközelebbi nagy repülőtér az Adana Şakirpaşa (ADA), körülbelül 120 km-re keletre. Adanából Silifkébe buszok közlekednek; az út időtartama körülbelül 1,5–2 óra. Silifkétől Tashudzsuba további 10 km, körülbelül 15 perc taxival vagy dolmusszal. Mersinből rendszeresen indulnak közvetlen buszok Silifke felé; a távolság körülbelül 80 km. Antalyából: körülbelül 400 km a D400-as úton, kényelmes megszakítani az utat egy megállással Alamutban vagy Anemuriumban.

Tanácsok az utazóknak

A múzeum kicsi, ezért a látogatás 45–60 percet vesz igénybe. A mélyebb ismerkedéshez érdemes idegenvezetőt fogadni Silifkeből, vagy előre tanulmányozni az amforák tipológiáját – így a különböző korszakokból származó 400 edény egy homogén masszából izgalmas kronológiává alakul. Az interneten elérhetők bevezető cikkek a likiai, ciprusi és rodoszi amfora-típusokról – ezeket érdemes elolvasni az utazás előtt.

Kombinálja a múzeumot a régió egyéb látnivalóival: a Mamure-kastély (Mamure Castle) Anamurban, Anemurium, a Silifke-erőd, a Szent Tekla-bazilika (Aya Tekla) – mindez 50 km-es körzetben található. A Tashujból Kíreniába (Észak-Ciprus) induló komp mediterrán hangulatot kölcsönöz az utazásnak. A múzeum közelében jó haléttermek találhatók, kilátással az öbölre; a friss hal Mersin tartományban a régió egyik legfőbb gasztronómiai élvezete. És ne feledje: az Arslan Eyje Private Amphora Múzeum egy ember magánszenvedélyének köszönhetően jött létre, amely közvagyonná vált – ez egy ritka példa arra, hogyan változtatja meg egy egész város sorsát az egyén történelem iránti megszállottsága.

Az Ön kényelme fontos számunkra, kattintson a kívánt jelölésre az útvonal létrehozásához.
Találkozó a percekkel a kezdés előtt
Tegnap. 17:48

Szintén a témához tartozik.

Cyaneae (Kianeia) – Lükia szarkofágvárosa Demre közelében
Cyaneae (Kianeia) – Lükia szarkofágvárosa Demre közelében
Tegnap. 17:48
A Kızılay-i Güvenpark – a Biztonság emlékműve és Ankara szíve
A Kızılay-i Güvenpark – a Biztonság emlékműve és Ankara szíve
Tegnap. 17:48
A régi mecset (Mersin) – története és építészete Eski Cami
A régi mecset (Mersin) – története és építészete Eski Cami
Tegnap. 17:48
Bagaran – Örményország ősi fővárosa a Kars tartományban
Bagaran – Örményország ősi fővárosa a Kars tartományban
Tegnap. 17:48
Gyakran feltett kérdések — Arslan Eyje Amfora Múzeum Tashucuban – Mersin Gyakran ismételt kérdések az Arslan Eyje Amfora Múzeum Tashucuban – Mersin webhelyről. Információk a szolgáltatás működéséről, lehetőségeiről és használatáról.
Ez Törökország egyetlen olyan magánmúzeuma, amely teljes egészében az amforáknak van szentelve. A gyűjtemény közel ötezer évet ölel fel – i. e. 3200-tól i. sz. 1800-ig –, és 400 edényt tartalmaz különböző korszakokból: a bronzkortól az oszmán időszakig. A kiállítási tárgyak többségét a Tashu és Silifke partjainál fekvő tengerfenékről emelték ki, ahol az ókor óta egy rendkívül fontos kereskedelmi útvonal húzódott.
A múzeumot Arslan Eyce (1936–2018) alapította, aki Silifke szülötte, szövetkezeti tag és újságíró volt. A gyűjtemény összeállítására negyven évet szentelt. 1992-ben Eyce létrehozta Tashu történelmének első vakfját (jótékonysági alapítványát), és a múzeumnak adományozott egy 19. század eleji épületet. 1997-ben a gyűjtemény irányítása a Török Kulturális és Idegenforgalmi Minisztériumra szállt, 2003-ban pedig a múzeum hivatalosan megnyitotta kapuit a látogatók előtt.
A tengeri amforák hordozzák a víz alatt töltött hosszú idő nyomait: vízköves lerakódásokat, kagylókat, tengeri élőlények nyomait. Ezek nem hibák, hanem egyfajta dokumentumok: jelzik a lerakódás mélységét, a merülés időtartamát, és néha a mellettük szállított rakomány jellegét is. Pontosan ilyen, a „tengerfenék életrajzával” rendelkező kiállítási tárgyak alkotják az Arslan Eyce Private Amphora Museum gyűjteményének alapját.
Az amfora alakja a korszakoktól és a régióktól függően jelentős változásokon ment keresztül. A bronzkorban a zömök, széles torkú edények voltak jellemzőek. A klasszikus görög időszakban kialakult a karcsú, kúpos típus, hegyes aljjal. A rómaiak régiók szerint szabványosították a gyártást, ezért a szakértő pusztán az alak alapján meghatározhatja az amfora eredetét – és következésképpen a hajó útvonalát is. A Tashu-dzsu-i múzeum lehetővé teszi ezeknek a típusoknak a közvetlen összehasonlítását, ami különösen értékes a kronológia megértése szempontjából.
Igen. Az ókori Tashuçu Holmi néven volt ismert, és fontos tranzitkikötőként szolgált, amely Közép-Anatóliát a Göksu-völgyön keresztül a Földközi-tengerrel összekötötte. A Göksu folyón haladt át a német császár, I. Frigyes Barbarossa serege is a keresztes hadjárat idején: az egyik verzió szerint éppen itt fulladt meg 1190-ben, amikor átkelt a folyón.
A fényképezési feltételeket célszerű a látogatás során közvetlenül tisztázni, mivel a szabályok változhatnak. A rendelkezésre álló információk szerint a termekben az oldalról érkező fény jól kiemeli az agyag textúráját és az amfórák nyakának formáját, ami megkönnyíti a fényképezést. A visszafogott belsőépítészet nem vonja el a figyelmet a kiállítási tárgyakról.
Tashudztól 50 km-es körzetben több jelentős látnivaló is található: a Mamure-kastély (Mamure Castle) Anamurban, az ókori Anemurium városa, a Silifke-erőd és a Szent Tekla-bazilika (Aya Tekla). A Tashu komptérminálról indulnak járatok Észak-Ciprusra (Kyrenia/Girne) – ez az útvonal összeköti a Földközi-tenger két partját, amelyek az ókori kereskedelemben fontos szerepet játszottak.
A múzeum egy olyan épületben működik, amely az Arslan Eyje által alapított vakf tulajdonában áll. Maga a vakf a Török Vakfok Főigazgatóságának felügyelete alá tartozik. 1997 óta a gyűjtemény kezelését a Török Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium vette át. Így a múzeum a magánkezdeményezést az állami irányítással ötvözi.
A múzeumban nem garantált, hogy lesz helyszíni idegenvezető – ez egy kis intézmény. Javasolt előre egyeztetni egy idegenvezetővel a Silifke-i utazási irodákon keresztül, vagy a látogatás előtt önállóan tanulmányozni az amfórák tipológiáját: az interneten elérhetők bevezető anyagok a líkiai, ciprusi és rodoszi típusokról. Egy ilyen felkészülés a 400 edényt egy homogén masszából érthető kronológiává alakítja.
A múzeum egy 19. század eleji épületben található, amely eredetileg raktárként szolgált. A masszív falak, a boltíves mennyezetek és a kis ablakok a késő oszmán regionális építészet jellegzetes vonásai. Az épület az egyik kevés fennmaradt raktárépület közül az adott korszakból Mersin partvidékén, és önmagában is történelmi műemléknek számít.
Igen. Tashuçu egy kis tengerparti városka, ahol a múzeumtól pár perces sétára, a sétány közelében haléttermek találhatók. Mersin tartomány friss halai és tengeri ételei a régió egyik legfőbb gasztronómiai élvezetének számítanak. A múzeumlátogatás és a vízparti ebéd összekapcsolása – egy gyakori és logikus program a Tashuçu-ba érkező vendégek számára.
A legalkalmasabb időszak a tavasz és az ősz. Ezekben a szezonokban a mediterrán éghajlat a legkellemesebb: nincs nyári kánikula, de az időjárás lehetővé teszi, hogy a múzeumlátogatást összekapcsoljuk egy sétával a vízparton és a környék nevezetességeinek megtekintésével. Nyáron nagyobb a turistaforgalom, és a hőség megnehezítheti a látnivalók közötti közlekedést.
Felhasználói kézikönyv — Arslan Eyje Amfora Múzeum Tashucuban – Mersin Arslan Eyje Amfora Múzeum Tashucuban – Mersin felhasználói kézikönyv, amely tartalmazza a főbb funkciók, lehetőségek és használati elvek leírását.
Tervezze meg látogatását tavaszra vagy őszre: ezekben az évszakokban a legkellemesebb a mediterrán éghajlat. Ha a múzeumlátogatást Észak-Ciprusra induló kompúttal szeretné összekötni, előre ellenőrizze a Tashużból Kyrenia/Girne felé induló járatok menetrendjét – ez szezonális és nem rendszeres.
A legközelebbi nagy repülőtér az Adana Şakirpaşa (ADA), amely körülbelül 120 km-re keletre található. Adanából busszal lehet eljutni Silifkébe (1,5–2 óra), majd taxival vagy dolmuşsal Tashujba (10 km, körülbelül 15 perc). Mersinből rendszeresen indulnak közvetlen buszok Silifke felé (kb. 80 km). Antalyából – kb. 400 km a D400-as úton; kényelmes megszakítani az utat egy megállással Anamurban.
A múzeum kicsi, de a gyűjtemény 400, különböző korszakokból származó amfórát tartalmaz. Ahhoz, hogy a látogatás tartalmas legyen, érdemes előzetesen elolvasni az amfórák tipológiájáról szóló bevezető anyagokat: a líkiai, ciprusi, rodoszi és egyéb típusok vizuálisan megkülönböztethetők egymástól. Ezáltal a látogatás izgalmas időutazássá válik, nem pedig egyszerűen egy homogén edénysorozat megtekintésévé. Ha részletesebb tárlatvezetést szeretne, előre egyeztessen egy idegenvezetővel a Silifke-i ügynökségeken keresztül.
Az Arslan Eyce Magán Amfora Múzeum az İsmet İnönü Bulvarı-n, Tashuçu főutcáján található, pár perces sétára a vízparttól és a kompkikötőtől. Koordináták: 36°19′03″ É, 33°52′40″ K. A város kicsi, ezért könnyű eligazodni: a mólóról gyalog is látható a múzeum.
A látogatás normál tempóban 45–60 percet vesz igénybe, alaposabb szemlélődés esetén akár 90 percet is. Fordítson különös figyelmet a hajótörésekből származó amforákra: felületüket csapadék és kagylók borítják, amelyek a tengeri múlt tanúi. Érdemes nyomon követni a kronológiai sorrendet is – a zömök bronz formáktól a szabványosított római típusokig.
A gyűjtemény megtekintése után sétáljon el a Tashu-öbölhöz: éppen ide kötöttek ki azok a hajók, amelyek a vitrinben látható amforákat szállították. Ez még élvezetesebbé teszi a múzeum látogatását. A közelben vízre néző haléttermek találhatók; Mersin tartomány friss halai a régió egyik legjobb gasztronómiai élményének számítanak.
Tashudzsut kiváló kiindulópontként szolgálhat egynapos kirándulásokhoz. 50 km-es körzetben található: a Mamure-kastély Anamurban, az ókori Anemurium városa, a Silifke-erőd és az Aya Tekla-bazilika. Ezeknek a látnivalóknak az Arslan Eyce Magán Amfora Múzeummal való kombinálása egy gazdag, a mediterrán történelmet bemutató útvonalat eredményez, anélkül, hogy éjszakai szálláshelyet kellene váltani.